Elizabeth & Clar - Palota folyosói, termei

Reggel csodás napra ébredtem, kint ugyanis száz ágra sütött a nap. Kinézve a zöld fűre , a kertre párát láttam, és ködfoltokat. És persze az összképet mi zavarta meg ? A sürgő , forgó szolgál, és udvarhölgyek, akik már is körülöttem zümmögtek. Így nem volt mit tennem, mint kikelni az ágyból, megmosdani, és felöltözni. Ma kicsit visszafogottabban öltöztem fel, mondhatni kicsit otthonosabban. Tudtommal nincs semmilyen vendég az udvarban, nem is várunk senkit sem, bár ez még a nap folyamán változhat, de ettől eltekintve a meg szokott emberek fognak csak jönni, menni.
Reggeli közben nem volt időm gondolkozni, hogy mivel fogom tölteni a napomat, mert a lányokkal sutyorogtam, nevetgéltem, de aztán útjukra bocsájtottam őket mondván kis magányra vágyom, de leginkább csendre vágytam. Végig akartam gondolni, hogy mivel töltsem az újabb napot a falak között. Remélem hamar véget ér a kastélyfogságom! Az már biztos, hogy első utam az istállóhoz fog vezetni, habár óvatosabban, mint a múltkor. Nem szeretnék még egyszer valami hasonlónak a szemtanúja lenni, mint a múltkor. Erről jut is eszembe, talán ma már van annyi bátorságom, hogy édesanyámat faggassam erről a dologról. Persze a lányokkal sok mindent megbeszélünk, de igazán egyikünk sem tudja az igazat. Én viszont úgy érzem , hogy nekem előbb, utóbb, de inkább előbb meg kell tudnom az igazat. Csak idő kérdése, hogy apám, a király kiházasítson, és akkor jaj nekem. Lehet nem lesz lehetőségem erről édesanyámmal beszélni, csak belepottyanok egy csapdába, amibe nem tudom, hogy kell viselkedni, vagy mit kell tenni. Persze volt, aki arra biztatott, hogy próbáljam ki, vagy fizessünk valakiknek, akiket megnézhetünk. Nos, azóta ez a hölgy már nem tartozik az udvartartáshoz. Természetesen kíváncsi vagyok én is, mint az udvarhölgyeim, de tisztelem annyira apámat, hogy ne hozzak rá szégyent, és ha azt nézzük, ez az egyetlen ajándékom van csak, amit csak én tudok adni a hites uramnak majd. Az, hogy ez mennyire lesz kellemes,vagy fogom e kedvelni az adott személyt már más kérdés, csak remélni tudom, hogy mind kettő pozitív lesz, és nem csukott szemmel, összeszorított fogakkal kell véghezvinnem az egészet. Így hát ezen gondolat menet végére arra jutottam, hogy eljött az idő, hogy feltegyem a kérdéseimet, de előtte a könyvtárba mentem, ahol kedvemre olvashattam, és sokkalta kellemesebb gondolatok felé terelhettem magamat.
Ma az egyik kedvenc könyvemet vettem le. Egyfajta kaland, szerelmes történetről szól, és mindig magával ragad. Talán azért, mert álmaimban én is ilyen szerelemre vágyom, és olyanra, amit a szüleim között látok.
Ebédig így kellemesen eltöltöttem az időmet, majd sétálni indultam a folyosókon, hiszen máshová nem mehetek sajnos. És ekkor szembe találkoztam anyámmal. Pukedliztem, majd arcon csókoltam őt.
- Szép napot anyám – köszöntöttem őt.
- Hogy telt a napod? Mit terveztél mára? – néztem rá kíváncsian, így legalább kipuhatolózom, hogy milyen programja van ma.