Killian & IV. Edward || A hátsókertbe vezető úton

Anglia eléggé eltér Franciaországtól, hisz sokkalta szebb, s rendezettebb összképet nyújt a maga módján. Egészen megkedveltem ezt a helyet amióta utazgatva ez eddig is eljutottam. Már nem az első alkalom, hogy itt járok, és olyat teszek, ami a francia érdekek ellen lép fel. Az, hogy fokozom az összeugratást a két ország között, csak a hasznomra válik, hisz úgy értékelem a mostani király, és a leendő uralkodó jelölt nem alkalmas a feladata teljesítésére, míg nem mellesleg a háború könnyítése lenne, ha a két ország egy, s ugyanazon király kezébe kerülne, így játszva ki a rendszert. Mélyen felsóhajtok, ahogy a könyvféleséget lapozgatom, s a saját írásaim kellegét látom a szemeim előtt. Semmiképp sem akartam francos úri kocsira szállni, de kénytelen voltam, hisz valahogy el kell költenem a nevelőapámtól lopott aranyat, nem mellesleg ez Anglia itt nincsenek szúrós tekintettek, s lenéző pillantások felém, mivel nem ismernek, ezáltal az sem köztudott, hogy fattyú vagyok.. Megrázom a fejem, és oldalt kipillantok a kocsi ajtóra vágott lyukon, azaz ablakon, melyet legtöbbször a nők esetén anyagdarabbal fednek be, hogy ne érje őket a tűző nap. Finoman felülök, s megigazítom magamon a ruhát.. még ránézni is szörnyű, hogy mit meg nem követel egy-egy illemvonás, s még hogy kard az oldalamon lassan kezdem magam valamiféle őrnek képzelni. Elmosolyodom, ahogy eszembe jutnak a tények, és egyetlen egy ötlet sejlik fel az elmémben. Úgy értékelem, ha már itt vagyok ennyivel készülhettek neki, hisz igazán megérdemli a magához méltó ajándékot. Egy hirtelen szerű mozdulattal teszem a belső zsebembe a könyvet, majd előre szólok megemelt hangszínen, hogy biztosan hallja a kocsis;
-Kérem, itt álljon meg, és várjon! Mindjárt itt leszek, csak el kell még intéznem valamit.-Amint megáll, én fogom magam, és kiszállok a lovas kocsiból, majd egy mozdulattal keresek valami szabó féleséget, amint sikeresen találok egy ilyen jelöltet beljebb lépve kérettek a francia királynak egy párna varratást. Finom selyműt, puha anyagút, s nem mellesleg arany hímzéssel. Kifizettem az összeget a szabónak, majd letisztázom vele, hogy mikor jöhettek érte, s amikor meg van az időpont visszamegyek a kocsishoz, akinek némi arany ellenében elmagyarázom, hogy nyugodtan mehet tovább, mert immár nincs kedvem úrfit játszani. Futólépésben megindulok egy számomra is ismeretlen terepen, de sajnos eltévedek.. a vásárba kötök ki, amely nem lenne gond, de mégis az, mert a királyi palota kellene nekem. Végig sétálok a vásáron, és sikeresen megveszek magamnak egy fekete, jó állapotban lévő, gyönyörű lovat, amellyel ezek után el lovagolok a palotáig meg sem állva egy percre sem. Tudom késtem az idővel, mármint napokkal ezelőtt kellett volna érkeznem, de amottan is dolgom akadt, így eltolódott az utazás, meg aztán nem vagyok én pontos idő betartó, most jöttem, ami vagy tetszik, vagy sem. Nem igazán zavar, amikor is kötetlen stílusú vagyok. Számomra a szigor, a kiabálás, a szabály, vagy legyen csupán törvény nem számít, hisz bárkivel, bármikor, s bárhol leállok vitatkozni. Makacs fejűségemnek köszönhetően, szókimondásom által képes vagyok még a királyokkal is ellenkezni. Épp ez az, amiért a fejemet is vehetnék, de ugyanakkor egyes uralkodóknak épp ez tetszik bennem. Kinek mi a véleménye..
Egy mozdulattal szállok le a lovamról, majd rá bízom az őrökre, akik már jól ismernek engem, hisz a királlyal mondhatni jó viszonyt ápolok, azaz a bizalmi körébe sorolhatom magam, amely valahol nem meglepő, na jó azért mégis. Első ötletem az lenne, hogy felkeresem Edward királyt, de inkább mégse, mert nem szeretném zavarni. Más különben meg gyönyörű a palota, és a kert nyújtotta látvány, ezért a hátsókertbe sétálok, és körül nézek, mint már oly annyiszor megtettem. Talán hiba bejelentés nélkül itt kószálnom a magánterületén, de úgy értékelem, ezért nem szedeti le a fejem, meg amúgy is remek hírekkel jöttem hozzá. Mindenképpen van értelme az ittlétemnek - úgy gondolom. Egy alig néhány perces séta után épp elindulok visszafelé, amikor is a királyba botlók bele majdhogynem szó szerint. Még időben észhez kapva hátrálok, és tisztelet kifejezése képen meghajolok udvariasan, ahogy azt szokás.
-Szép napot önnek.-Köszöntöm őt, majd minden késztetés ellenére a kert felé fordulok.-Gyönyörű látvány, felség.-Mutatok rá, majd halványan elmosolyodva megrázom a fejemet, ahogy lehajtom azt. A látvány az egyedüli érték, amely az életemben megmaradt, s nem elveszendő értéknek minősül, mint mondjuk a család fogalma, vagy a..-Bocsánatát kérem, amiért.. amiért zavarom önt, illetve azért is, mert néhány nappal később érkeztem. Nem régibben kerestem fel egy szabót, hogy varrasson a francia királynak egy gyönyörű párnát.-Fordulok a király felé, ahogy egyféle sejtelmesség hallatszik ki a hangomból. Úgy értékelem jócskán megéri az, amit teszek, s ha minden igaz, akkor Edward király ellenére sem lesz.. tudom törvénytelen, s büntetendő, de én csak végzem azt, amit kell.

// Elnézést a minőségért, lesz ez jobb is