Kamila Petrowsky

Külső, belső leírás

Megismerni engem? Csak tessék, ez úgy is lehetetlen. Valójában nagyon szeretem az embereket manipulálni és játszani velük. Gonosz, határozott, mindenre kész kis szörnyeteg vagyok. Az irónia és a cinizmus nem áll tőlem távol, ahogyan az sem, hogy csak szórakozásból játszadozzak mások érzelmeivel. Amit akarok azt meg is kapom, ha azt akarom, hogy szenvedj, akkor szenvedni fogsz! Nincs is felemelőbb érzés másokon látni a gyötrődést. Mindenek előtt a megfontoltságom az, ami már annyiszor megmentette az életemet. Mindig tudom, hogy mit és mikor kell csinálni. Nem szoktam semmit sem pillanatnyi felindulásból művelni, mindent szépen részletesen eltervezek, hogy úgy süljön el a dolog, hogy nekem a legjobb legyen. Ezek szerint számító vagyok, mindig mérlegelek. Ha nincs mondanivalóm inkább csak csendben vagyok és elmélkedek az élet nagy dolgain, vagy terveket szövögetek. Mindig is nagy álmodozó voltam, tele fantáziával, de most úgy érzem magam, mint egy énekesmadár bezárva az aranykalickába. Gyakran esek depresszióba, amit mások nem is sejtenek, mindig rajtam van az "álarcom", nem is tehetek mást, nekem az a dolgom, hogy férjem oldalán mosolyogjak, hogy mások boldognak lássanak, minden a látszaton múlik. Gyanakvó és bizalmatlan vagyok az ismeretlen emberekkel szemben, pont úgy, mint az ismerőseimmel is.
Alakom karcsú, eléggé magasnak számítok a többséghez képest. Bőröm fehér, hajam színe szőke, míg szempárom kék színben pompázik. Számomra nem mindegy, hogy mit viselek, leginkább fémszállal átszőtt selyemszövetet, damaszt, vagy bársony amit megtűrök magamon. Hidegebb napokon prémeket is hordok, de abból sem akár milyet, hermelint, menyét, mókus, vagy bárány prémet a puhasága miatt. Houppelande inkább, mint a cotte. Szeretem ha mások is észre veszik az idomaimat, az alsószoknyákat pedig ki nem állhatom. Az ékszerek és a kiegészítők csak még több csillogást adnak az emígy is feltűnő megjelenésemhez.

Előtörténet

» Lengyelország

Alig emlékszem már milyen is volt kislányként rohangálni az udvarban lévő kerti labirintusban. Néhány halvány emlékfoszlány villan csak be a hosszú sétányról, s a zöld tájról. Minden olyan csodálatos volt még akkor, noha még ekkor még nem tudtam, hogy mi is fog rám várni, pontosabban, hogy szüleim milyen sorsot szántak nekem. Később tudtam meg csak, hogy az Olasz királlyal kötött szövetség legfontosabb momentuma a nász köztem, s Angelo között. Ekkor már nem voltam kislány, aki megrémült volna a saját árnyékától is, ámbár féltem az ismeretlentől. Hogyne féltem volna? Új ország, új emberek közé kerültem akaratom ellenére is. Elkeseredhettem volna, szomorkodhattam volna, de ebben is megláttam a jót. Ez a házasság nem csak a házamnak, a népemnek fontos, hanem számomra is.

» Immár Olaszországban

Tudtában lenni annak, hogy hozzá kell menned egy olyan férfihoz, akit még soha életedben nem láttál, csak mert ez a kötelességed? Szörnyű, rettenetes, iszonyatos érzés. Házasság, de nekem fogságnak tűnik. Noha valamennyire kárpótolt Angelo jóképűsége. Eleinte megpróbáltam magammal is elhitetni, hogy tudnám valaha is szeretni, de aztán szép lassan rájöttem, hogy nem volt több közöttünk némi fellángolásnál. Valójában sosem tudtam szeretni, egyszerűen képtelen voltam rá, bár eleinte úgy éreztem, hogy Angelo irántam táplált érzelmei valósak. Talán egyszer tényleg szeretett, de mostanában egyre többet fekszem le egyedül a hitvesi ágyba, már nem ér hozzám, már nem is kíván. Eltávolodtunk egymástól. Azt hiszem a hirtelen jött szeretet átcsapott szép lassan benne gyűlöletté. Kiismert, tudja milyen vagyok, talán már undorodik is tőlem. Beleártottam magam az udvarban lévő ügyekbe, ügyesen szövögetem a háttérben a szálakat, hogy minél több befolyást, hatalmat szerezzek. Mindazonáltal szükségesnek érzem hitvesemet vissza édesgetni magamhoz, hiszen már itt lenne az ideje egy trónörökös születésének. Kell egy elsőszülött fiú, mielőtt netalán Angelo fattyakat nemzene. Férfiból van, ha pedig nálam nem keresi a boldogságot, akkor bizony szeretője van. Nem érdekel ha ágyasat tart, sok minden felett szemet tudok hunyni, míg szükségesnek érzem. Tudni kell áldozatokat hozni a hatalom érdekében.