Bethany Dessauge

Külső, belső leírás

Bethany végtelenül egyszerű teremtés legalább is amíg nem ismered addig biztosan ezt hiszed róla. Naiv és ártatlan, próbálja az emberek és úgy általában minden jó oldalát nézni, de sajnos könnyen befolyásolható. Próbálja ezt kinőni és hisz is benne, hogy egyszer sikerülni fog, de túlságosan is ártatlan a lelke ahhoz, hogy ez sikerüljön neki. Ő azért mégis csak próbálkozik. Nem esik túlzásokba és igyekszik mindig mindenkinek megadni a kellő tiszteletet, hiszen pontosan tudja, hogy hol is van a helye a ranglétrán és nem is akar előre lépni, neki tökéletesen megfelel az amit a sors neki szánt. Ha pedig valami jó történik vele azért rettenetesen hálás.
Hisz a régebbi eszmékben, miszerint egy nőnek az a dolga, hogy férjhez menjen majd gyerekeket szüljön, lehetőleg minél több erős és egészséges fiút. Testét tartogatja a leendő férjének, akit tizenhét éves korára még nem talált meg és ez egy kissé elszomorítja, de nem adja fel, tudja, hogy neki is szántak valakit.
Szegény családból származik, a szüleit nem igazán ismerte, még kisgyermek korában oda adták őt az egyik francia nemes családnak szolgáló lánynak, ami nagy lehetőség volt a számára, hisz általuk juthatott el Angliába.
Közép magas és karcsú termettel rendelkezik, dereka vékony, csípője finoman gömbölyödik, akárcsak keblei. Haja mahagóni barna lány hullámokban omlik a hátára, amit sokszor szeret feltűzni egy kontyba. Szemei világos kékek, de heves érzelmek hatására szürkévé színeződnek át.

Előtörténet

Egész alakos tükör előtt állok, és nem hiszem el a látványt, ami a szemem elé tárul. Valaki viccelődik velem és a tükörben nem is magamat látom, hanem valaki csak leutánozza a mozdulataimat, ez egészen bizonyos. A testemet nehéz, de annál gyönyörűbb anyaggal fedték be, igazi francia ruhába bújtattak, levegőt nem igazán kapok, mert a fűzőt igen csak szorosa húzták amúgy is karcsú alakomon, de ez elhanyagolható tényező. Végigsimítok az anyagon, meglepően puha, még a csipke is amivel díszítették. Nem érdeleltem ki ezt a ruhát, nem szabadott volna fölvennem, rögtön le is veszem, csak még egy pillanatig magamon hagyom, hogy örökre az emlékezetembe véshessem ezt a pillanatot. Kedves pártfogómtól kaptam ajándékba ezt a gyönyörűséget, de nem tarthatom meg, minél előbb vissza kell adnom neki, mert valami olyat kért cserébe, amit nem adhatok neki. A testemet.
Hálával tartozok neki, amiért Francia országból Angliába hozott és világot láthatok, pedig egy senki vagyok, tudom, hogy nem érdemlem meg ezt. Semmit sem kellett volna kapnom, de én mégis itt vagyok.
Cipő kopogása hallatszódik be a szobámba a folyosóról, egyre közeledik, a szívem pedig egyre hevesebben kezd verni. Ha a Lady meglátja, hogy mit kaptam az urától akkor nagyon mérges lesz és rajtam fogja kitölteni a dühét. Az ajtó nyitódik és ahogy sejtettem Úrnőm szép vörös haja és mérges arca tűnik fel először majd az enyémhez hasonló ruhába öltöztetett teste.
Kiabálni kezd velem, de nem értem mit mond, ismeretlen nyelven beszél, próbálom minél kisebbre össze húzni magam, hátha akkor megbocsájt az el nem követett vétkeimért. Közelít, a kezét lendíti és a puha kis keze az arcomon csattan.
Azt hiszi oda adtam magam a férjének és ezért kaptam tőle a ruhát ajándékba, pedig nem. Nem történt semmi ilyesmi sem, nem kell nekem más férje, nem is hagynám, hogy egy nemes hozzám érjen, de senki sem hisz nekem. Tépi a ruhámat és a hajamat is, én pedig csak zokogok és várom, hogy vége legyen.